5. magyar Latas Szimpozium: Program es Absztraktok

Kedves Koglist olvaso! Alabb kozoljuk az elozetesen mar hirdetett szimpoziumunk reszletes programtervet es az eloadasok absztraktjait. A szimpoziumon minden erdeklodot szeretettel varunk!!!!! A Szervezok ======================================================================= OTODIK MAGYAR LATAS SZIMPOZIUM 1998 augusztus 29 MTA Pszichologiai Intezetenek eloadoterme PROGRAMTERV 9:45 MEGNYITO NEM FOEMLOS TANULMANYOK 10:00 A KEREG ES A TALAMUSZ OSSZEKOTTETESEINEK KERESZTEZETT MODALITAST EREDMENYEZO ATRENDEZODESE UJSZULOTT ENUKLEACIOT KOVETOEN PATKANYBAN Negyessy Laszlo MTA-SOTE EKSz, Neurobiologiai Kutatocsoport, 10:20 PEPTIDERG RENDSZEREK A MACSKA VIZUOMOTOR KOZPONTJAIBAN Borostyankoi Zsolt MTA-SOTE EKSz, Neurobiologiai Kutatocsoport 10:40 SZUNET FOEMLOS INFEROTEMPORALIS CORTEX 11:00 EBER MAJOM INFEROTEMPORALIS KERGI (IT) NEURONÁLIS AKTIVITASANAK VARIABILITASA ES INGER DISZKRIMINACIOS KAPACITASA Kovacs Gyula Szent-Gyorgyi Albert Orvostudomanyi Egyetem, Élettani Intézet 11:20 INFEROTEMPORÁLIS KERGI (IT) NEURONOK SZELEKTIVITAS-VIZSGALATA TELJES ES RESZLEGESEN TÖRÖLT VONALAS RAJZOKKAL RHESUS MAJOMBAN Sary Gyula Szent-Gyorgyi Albert Orvostudomanyi Egyetem, Élettani Intézet 11: 40 SZUNET EBED KODOLASI MECHANIZMUSOK 2:00 HOGYAN ALAKIT KI AZ AGY MERET INVARIANS REPREZENTACIOKAT ALAKFELISMERES CELJARA? Fiser Jozsef University of Rochester 2:20 A SZKOTOPIAS LATAS ES A MAGNOCELLULARIS LATOPALYA Benedek Gyorgy Szent-Gyorgyi Albert Orvostudomanyi Egyetem, Élettani Intézet 2:40 SZUNET HUMAN KISERLETEK 3:00 TBA Kovacs Ilona Rutgers University 3:20 ESOTROPIA ELLENES KESOI MUTET HATASA A LATOKERGI KIVÁLTOTT VALASZOKRA Kozma Petra Szent-Gyorgyi Albert Orvostudomanyi Egyetem, Élettani Intézet 3:40 SZIMPOZIUM ZARAS ========================================================================== ========================================================================== ABSZTRAKT GYUJTEMENY A KÈREG ÈS A TALAMUSZ ÖSSZEKÖTTETÈSEINEK KERESZTEZETT MODALITÁST EREDMÈNYEZÖ ÁTRENDEZÖDÈSE UJSZULÖTTKORI ENUKLEÁCIOT KÖVETIEN PATKÁNYBAN. Négyessy Lászlo, Gál Viktor. MTA-SOTE EKSZ, Neurobiologiai Kutatócsoport, 1094 Budapest, Tuzolto u. 58. A reciprok kortikotalamikus kapcsolatok átrendezödését vizsgáltuk, mint az ujszulöttkori enukleáció által elöidézett vizuális kéregben kiváltható szomatoszenzoros aktiváció egyik lehetséges neuroanatómiai alapját. Enukleált állatokban, a kontrol, látó csoporthoz hasonlóan, nagy számban jelölödtek neuronok a talamusz látómagjaiban (dCGL, LP, LD) retrográd pályajelölö anyag, torma-peroxidáz (HRP) vizuális kéregbe történö beadását követöen. A retrográd jelölödött relésejtek számának a dCGL, LP illetve LD közötti megoszlását vizsgálva ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy enukleált állatokban a jelölt neuronok aránya az LP-ben megnö, mÌg a dCGL-ben és az LD-ben lecsökken a kontrolhoz képest. Eltéröen a kontrol csoporttól, enukleált állatokban anterográd pályajelölö anyag, biocytin vagy biotinilált dextránamin (BDA) barrel kéregbe történö beadását követöen kortikotalamikus rostok terminális arborizációja jelölödött az LP-ben illetve kisebb számban az LD-ben És a dCGL-ben is. Enukleált állatokban az LP-ben a jelölt látó, és szomatoszenzoros kérgi afferensek hasonló morfológiai bélyegeket mutattak fény, és elektronmikroszkópos szinten egyaránt. A kis méretu, jelölt vizuális, és szomatoszenzoros kérgi axonterminálisok posztszinaptikus elemeinek méreteloszlását összehasonlÌtva jelentös kulönbséget találtunk: a szomatoszenzoros kérgi afferensek nagyobb arányban innerváltak a vizuális kérgi afferensek céldendritjeinél kisebb ill. nagyobb átméržju dendriteket. Eredményeink arra utalnak, hogy a korai életkoruktól vakokban kimutatható megnövekedett orientációs képesség hátterében álló morfológiai változásokat részben az LP kortikotalamikus kapcsolatainak átrendezödése képezi, valamint, hogy a kortikotalamikus kapcsolatok keresztezett modalitást eredményezö plaszticitása során kompetitÌv mechanizmusok lényeges szerepet játszanak. PEPTIDERG RENDSZEREK A MACSKA VIZUOMOTOR KOZPONTJAIBAN Borostyankoi Zsolt, Hamori Jozsef MTA-SOTE EKSz, Neurobiologiai Kutatocsoport, 1450 Budapest, Tuzolto u. 58. A macska colliculus superiorban, pretectumban es a jarulekos latorendszerben vizsgaltuk a neuropeptid Y (NPY) es a vazoaktiv intesztinalis polipeptid (VIP)-immunreaktiv (-ir) elemek eloszlasat. A pretectum magjaiban es a jarulekos latorendszer magjaiban talaltunk NPY-ir neuronokat, mig a colliculus superiorban rostokat. VIP-ir sejteket a jarulekos latorendszerben eszleltunk: nucleus tracti optici (NOT), dorsalis-, lateralis-, es medialis terminalis nucleus. A colliculus superior pedig VIP-ir rostokat tartalmazott a felso retinorecipiens retegben. Kimutattuk, hogy a frontalis szemu macska latorendszerenek vizuomotor kozponjaiban hasonloan jelen van az NPY, ahogyan a lateralis szemu ragcsalokban es mas nem emlos fajokban (galamb, csirke, beka), mellyel eme peptiderg rendszer evoluciosan erosen konzervalt voltara kovetkeztethetunk. Erre tamaszkodva feltetelezhetjuk egy alacsonyabbrenduekben mar bizonyitott gatlo NPYerg pretecto-tectalis palya letet a macskaban is, melyet megerositenek a mi morfologiai adataink. A VIP-ir neuronok eloszlasabol itelve a NOT es a terminalis nucleusok kozotti interakciokban lehet szerepuk, ezaltal a horizontalis es vertikalis szemmozgasok kontrolljat modulalhatjak, ill. az NPY-hoz hasonloan befolyast gyakorolnak a retinalis informaciotovabbitasra a colliculus superiorban. A pretectalis komplexben a NOT az egyetlen mag, ahol mind NPY-, mind VIP-ir neuronok elofordulnak es nagy valoszinuseggel a colliculus superiorban vegzodnek. Perikaryonjaikat megmerve szignifikans kulonbseget tapasztaltunk, ami - legalabbis reszben - kettos peptiderg neuronpopulaciot vet fel a NOT-ban. INFEROTEMPORÁLIS KÉRGI (IT) NEURONOK SZELEKTIVITÁS-VIZSGÁLATA TELJES ÉS RÉSZLEGESEN TÖRÖLT VONALAS RAJZOKKAL RHESUS MAJOMBAN Gy. Sáry1, Gy. Kovács1, K. Köteles1, Gy. Benedek1, J. Fiser2*, and I.Biederman3. 1 SZOTE Élettani Intézet 2 University of Rochester 3 University of Southern California Humán pszichofizikai vizsgálatokban az alanyok egyformán képesek felismerni teljes vonalas rajzokat és azok olyan változatait, melyekben a körvonalak bizonyos részeit random és komplementer módon törölték. Amennyiben azonban a körvonalakat úgy törölték, hogy az alakok stratégiailag fontos elemei, a geonok már nem kivehetöek, akkor jelentösen romlott a felismerés az azonos mérték_, olyan törlésekhez képest melyekben a geonok még kivehetöek. (Biederman, 1987). 1., Az elsö kísérletben teljes vonalas rajzokat (TR) és azok komplementer módon részlegesen törölt változatait (RTR1 és RTR2) mutattuk éber, fixáló rhesus majomnak, miközben IT neuronok aktivitását regisztráltuk. A vizsgált neuronok 94 %-a válaszolt TR-ra, míg 57 %-uk reagált RTR1-re és RTR2-re is. Az RTR1-re és RTR2-re kapott nettó tüzelési ráta nem tért el egymástól, de szignifikánsan magasabb volt, mint a TR-re kapott válasz. A neuronok 49 %-a szelektívnek bizonyult TR-re, ugyanakkor ez a szelektivitás nem maradt fenn RTR1-re és RTR2-re. Ez a tény arra mutat, hogy az IT neuronokban a teljes és részlegesen törölt vonalas rajzok kódolása különbözö mechanizmusokkal történik, 2., A kísérletek második részében a TR mellett olyan módon töröltük a rajzok egyes részeit, hogy az pszichofizikai mérések alapján felismerésüket nem befolyásolta lényegesen (a geonok felismerhetöek maradtak, fRTR) illetve megnehezitette azt (a geonok már nem felismerhetöek, nfRTR). A TR-re válaszoló neuronok mintegy 70, illetve 53 %-a reagált az fRTR illetve az nfRTR ingerekre. A válaszok nagysága szignifikánsan különbözött mindhárom stimulus típusra. A neuronok alakszelektivitása szintén eltérö volt a TR, fRTR és nfRTR ábrák esetében. Az IT neuronok különbözö válasza az fRTR és nfRTR alakokra a fentiek szerint magyarázhatja a könnyen illetve nehezen felismerhetö részlegesen törölt kontúrú ábrákra kapott humán pszichofizikai eredményeket. ÉBER MAJOM INFEROTEMPORÁLIS KÉRGI (IT) NEURONÁLIS AKTIVITÁSÁNAK VARIABILITÁSA ÉS INGER DISZKRIMINÁCIÓS KAPACITÁSA Kovács Gyula, Benedek György, Sáry Gyula SZOTE Élettani Intézet Extracelluláris egysejtaktivitást (n=73) regisztráltunk egy éber, aktivan fixáló rhesus majom inferotemporális kérgéb_l. Komplex formák, amik eltér_ nagyságú átlagos neurális választ (NV) váltottak ki a neuronokban eltér_ válasz varianciát (V) is eredményeztek. A neurális V vs. átlagos NV összefüggés az IT neuronokban is hasonló egyenlettel irható le, mint macskák A17-ben, ill. majmok V1-ben. Az egyes neuronok inger diszkriminációs kapacitásának összehasonlítása szerint azok a sejtek, melyek alacsonyabb V-t mutatnak nagyobb biztonsággal képesek a komplex formákat elkülöníteni egymástól, mint azok, melyeknek neurális V-ja nagyobb. Eredményeink arra utalnak, hogy az extrastriatalis látóareak ingerdiszkriminációja az els_dleges areakban leírtakhoz hasonló neurális mechanizmusokhoz köt_dik. A SZKOTÓPIÁS LÁTÁS ÉS A MAGNOCELLULÁRIS LÁTÓPÁLYA Benedek György SZOTE Élettani Intézet A párhuzamos látópályák létezését az emlösagyban morfológiai és élettani tanulmányok bizonyítják. Több emberi betegségben így a szembelnyomás fokozódásával járó glaucomában vagy a dyslexia egyes eseteiben is leírták a magnocelluláris neuronok szelektív károsodását. Nem tisztázott ugyanakkor, hogy milyen élettani funkciók károsodnak akkor, amikor a magnocelluláris pálya károsodik. Gyakorlati igény is van egy olyan módszerre, mely szelektív módon érzékeny a magnocelluláris müködésekre. Az elöadás azt az elképzelést ismerteti, hogy scotopiás körülmények között végzett látási müködések a magnocelluláris pálya müködését tükröznék. Majmok látórendszerében végzett tanulmányok mutatták ki, hogy a magnocelluláris neuronok aktiválódása dominál az alacsony kontrasztú, alacsony térbeli frekvenciájú scotopicus luminanciaviszonyok közötti ingerlés hatására (Purpura, Kaplan és Shapley, 1988, Lee, Smith, Pokorny és Kremers, 1997). Ennek megfelelöen megnéztük az emberi kontrasztérzékenység alakulását photopicus és scotopicus luminanciaviszonyok között. A statikus és dinamikus kontrasztérzékenység a photopicus fényviszonyok között mutatott "high-pass" jellegét scotopicus körülmények között "low-pass" tulajdonságúra változtatta. A scotopiás kontrasztérzékenységi görbék megfelelnek a magnocelluláris neuronokon felvett méréseknek. A tranziens és steady-state látókérgi kiváltott válaszok jelent_s változásokat mutattak a luminanciaviszonyok és a térbeli frekvencia függvényében. Vizsgálataink bizonyitékokat szolgáltatnak ahhoz az elképzeléshez, hogy a scotopiás fényviszonyok között végzett ingerlések felvilágosítást adhatnak a magnocelluláris látási folyamatok természetére vonatkozóan. Purpura, K., Kaplan, E., Shapley, R.M (1988) Background light and the contrast gain of primate P and M retinal ganglion cells. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 85: 8534-8537 Lee, B.B., Smith, V.C., Pokorny, J., Kremers, J. (1997) Rod inputs to macaque ganglion cells. Vision Res. 37: 2813-2828 ESOTROPIA ELLENES KÉSÖI MÜTÉT HATÁSA A LÁTÓKÉRGI KIVÁLTOTT VÁLASZOKRA Kozma P., Deák A.*, Janáky M.*, Benedek Gy. Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Élettani Intézet és Szemészeti Klinika* Vizsgálataink során a kancsal csoportban 10 eso- és 1 exotrop, konzervatív módszerrel kezelt, elözetesen feljavított látásélességü kancsal gyermek látókérgi kiváltott válaszait regisztráltuk binokulárisan illetve monokulárisan a mütét elött és a mütét után legalább 3 hónappal. A mütét célja a konzervatív módszerrel elért binocularitás stabilizálása illetve a nem megfelelöen kialakult binokularitás helyreállítása. Az elektrofiziológiai vizsgálatok során a látókérgi mintaváltásra kiváltott válasz (VEP) P100 komponensének amplitúdó változásain keresztül kísértük figyelemmel a mütétnek a mono- és a binokuláris funkcióra gyakorolt hatásait. A mütét elött az amblyopiás szem kiváltott válaszai mind a monokuláris normál, mind a binokuláris felvételhez képest szignifikánsan csökkentek, míg a monokuláris normál szem és a binokuláris ingerlés során hasonló görbéket kaptunk. A mütét hatására azonban a binokuláris ingerléssel kapott válasz a normál szem válaszától is szignifikánsan eltért (p<0,05), noha a mütét hatására mind a mono-, mind a binokuláris ingerlés során növekedtek a P100 komponens amplitúdó értékei. A legnagyobb választ a binokuláris ingerléskor 20' négyzetnagyságnál kaptuk. Eredményeinket a kontroll csoportban 7 azonos korú gyermeknél regisztrált válaszokkal hasonlítottuk össze, mind a mütét elött, mind a mütét után. A mütét elött a kancsal csoport amplitúdó értékei elmaradtak a kontrollhoz képest. Mütét után statisztikai módszerrel észlelt szignifikáns eltérés a két csoport között megszünt. A legnagyobb változás azonban a binokularitást legjobban mutató binokuláris ingerlés során 20' négyzetnagyságnál volt látható. A mütét hatására a kiváltott válasz görbék értékelésekor kifejezett binokuláris facilitációt 6 esetben észleltünk, míg a mütét elött csak két esetben volt kimutatható. Eredményeink arra utalnak, hogy az esotropia ellenes mütétnek még ebben a viszonylag késöi életkorban is van binokuláris fúziót erösítö hatása. =========================================================================== ===========================================================================