Elnézést én is a félig off topic témáért, de hagy tegyem hozzá, hogy nálunk Szegeden sok kurzusnak opcionális kurzuskövetelménye a Wikipédia szócikk írás - szerkesztés. Ilyenkor az oktató felügyeletével készítenek megadott terjedelmű szócikk(ek)et . A felsőoktatásnak és a kutatóintézményeknek egyébként is feladata, hogy a friss és korábbi eredményeket is elérhetővé - akár érthető módon is - tegye. A megbízhatóságot pedig itt is, mint mindenhol másutt, a helyén kell kezelnünk, és ebben segítünk a hallgatóinknak is. Üdv, Krajcsi Attila George Kampis wrote: > Elnezest, de sajnos nem tudom megallni, hogy e kisse off-topik levelet > szet ne kuldjem, napi problemankrol szol (aki tanit, tudja). > udv kgy > > ----- Original Message ----- From: "FIDRICH Robert (Fidusz)" > <fidusz(a)zpok.hu> > To: <klub(a)ittk.hu> > Sent: Monday, January 21, 2008 10:20 PM > Subject: [ITTK-Szakmai Klub] a google es a wikipedia megsem a baratod? > > > http://itcafe.hu/hir/google_wikipedia_tiltas.html > > > Büntetés jár a Google és a Wikipedia használatáért > > Szerző: Dajkó Pál | 2008-01-18 09:53 | Café blog | Forrás: IT café > > Az „agy fehér kenyerének” tartja egy angol egyetemi oktató a > népszerű keresőt és az online lexikont, ezért az elsősök nem > használhatják > őket. > > > Már többször szóba került nálunk is: úgy tűnik, az oktatásban – > legalábbis azokban az országokban, ahol már nem okoz gondot a diákok > számára az internet-hozzáférés – mind komolyabb problémát okoz a > tanároknak, hogy a világháló bizonyos kitüntetett oldalai számítanak a > tanulók első számú információforrásának. > > Nemrég írtunk arról, hogy egy seattle-i iskolában a helyi könyvtáros > gyakorlatilag letiltotta a diákokat a Wikipediáról, s most egy újabb > hasonló ügy járta be a sajtót, mivel Tara Brabazon, az angol Brightoni > Egyetem Média Tanszékén hasonló korlátozásokat vezetett be az első > évfolyamos hallgatók számára. > > Ám mielőtt cenzúra alkalmazása és vaskalaposság miatt azonnal elítélnénk > az egyetemi oktatót, érdemes közelebbről szemügyre venni az érveit, > melyekkel alátámasztja azt, hogy egy valóban létező problémát igyekszik a > maga módján kezelni. Tara Brabazon a Timesnak adott nyilatkozatában a > következőket mondta: „Én ezt a fajta [az internet kritikátlan > használatát] oktatási módszert »Google Egyetemnek« hívom. A > Google egyszerű válaszokat kínál bonyolult kérdésekre.” Az oktató > véleménye szerint a hallgatók nem tudják megkülönböztetni, hogy mikor > olvasnak megbízható, alapos, érvényes megállapításokat tartalmazó > forrást, > s mikor akadnak rá felszínes, megbízhatatlan információkra. Mint > szemléletesen megfogalmazta véleményét: a Google olyan, mint a gyorsan > laktató kaják, amelyeknek viszont roppant alacsony a tápértéke. Brabazon > úgy véli, ahhoz, hogy a diákok „egészségesen és megfelelően” > táplálkozzanak szellemileg is, rá kell őket szoktatni és nevelni a > kritikus gondolkozásra, meg kell ismertetni őket az internetes tartalmak > elemző, értékelő szemléletével, s tűzzel-vassal küzdeni kell a kopipészt > ellen. > > A 18 éve oktató Brabazon véleménye teljesen egybecseng Andrew Keen > kritikájával, aki az online amatőrizmusról írott híres könyvében (The > Cult > of the Amateur: How Today’s Internet is Killing Our Culture – > Az Amatőr kultusza, avagy hogyan teszi tönkre kultúránkat az internet) > igen csak sarkosan fogalmazott: „Napjaink médiája milliárdnyi > személyes igazságra tördeli szét a világot, melyek mindegyike egyenlő > értékűnek és érdemlegesnek látszik.” > > A tiltás vajon megoldás-e? > > Ez így szépen is hangzik, de vajon milyen módon lehet ezt megtenni? > Brabazon az „ódivatú” módszerek közül válogat, például > – > miközben súlyosan bünteti a gólyákat, ha munkájuk alapján kiderül, hogy a > Wikipedia vagy a Google segítségével szerezték meg az információkat > –, a könyvtárosokkal együttműködve olyan szövegek kivonatait > kínálják a hallgatóknak, melyeket „megbízhatónak” ítélnek, > illetve a hagyományos könyvtári kutatómunkára biztatják őket. „Azt > akarom, hogy a hallgatók üljenek el, és olvassanak. Ez nem ugyanaz, > mintha > online olvasnak. Azt akarom, hogy tapasztalják meg, milyen a nyomtatott > papír, ismerjék épp olyan jól, mint a digitális tartalmakat és a > pixeleket. Mindkettő nagyszerű dolog, s én mindkettőt fontosnak tartom, > nem pedig vagy az egyiket, vagy a másikat. Nem egyszerű” – > nyilatkozta Brabazon egy másik interjújában. > > Habár ebben a vitában némileg keveredik két akut probléma – a > plágium ügye és a kritikátlan anyagfelhasználásé –, biztosan > állíthatom, hogy az elkövetkező évek egyik legkomolyabb oktatási > problémájává nő majd fel az internethasználat minősége – bizonyos > értelemben már ma is az. Hiszen ha valaki részt vett már a magyar > felsőoktatásban, akár hallgatóként, akár oktatóként, az már évek óta > tapasztalhatja, hogy – s most újra hagyjuk a lustaságból, > kényelemszeretetből vagy egyszerű alkalmatlanság miatt elkövetett > kopipészttel készült dolgozatok ügyét, erre már sok intézmény reagált, s > ennek visszaszorítása valószínűleg adminisztratív megoldást kíván > mindössze – az internetet hasznosan és értelmesen használni milyen > kevesen tudják. Nagy tömegek pontosan olyan tanácstalanul és értetlenül > (rosszabb esetben hamis önbizalommal) állnak az információtömeg előtt, > mintha csak könyvtárban lennének, bár ott meg végképp nem boldogulnak. > > Megoldás(oka)t kell találni, ez nem vitás. Ám az számomra kérdés, hogy > vajon az egyetem, főiskola első évében lépni nem túlságosan késő-e már? >