*Megjelent*
*Fehér Krisztina:* *A nyelv grammatikája. A nyelvtudomány és a kognitív
pszichológia határán <http://mnytud.arts.unideb.hu/tkny/nyelvgramm/>* című
könyve *(*
*Debreceni Egyetemi Kiadó: Debrecen, 2018. 394 oldal).*
A teljes kötet letölthető a
http://mnytud.arts.unideb.hu/tkny/nyelvgramm/nyelvgramm_feherk.pdf címről.
*A nyelv grammatikájaA nyelvtudomány és a kognitív pszichológia határán*
A könyv a nyelvtanról két diszciplína, a nyelvtudomány és a kognitív
pszichológia határán mozogva igyekszik képet alkotni. A nyelvészet
szabály-analógia problémáját a kognitív tudományok algebrai-statisztikai
tanulás dilemmájával köti össze, és így halad előre egy
analógiás-statisztikai nyelvtan kidolgozásában. Ennek során a két
tudományterületen egyszerre, illetve felváltva mozog, miközben változatos
kérdésekkel foglalkozik. A leíró grammatikák és pszicholingvisztikák
morfológiai és szintaktikai megállapításait összekapcsolja a nyelvtörténeti
változások és a nyelvelsajátítás problémájával, fonetikai-fonológiai
jelenségekkel, korpusznyelvészeti módszerekkel, kísérleti adatokkal és
eredményekkel. Ezek a fejezetek látszólag sokféle és egymástól független
témakört tárgyalnak, valójában mégis szorosan egymásra épülnek, és egy
olyan társas-kognitív grammatikai modell kidolgozásának egyes lépcsőfokait
jelentik, ami szerint a nyelvtan tulajdonképpen nem más, mint maga a nyelvi
működés.
*Részletek a könyvből:*
*1.4. Más szemlélet – más nyelvtan*
„Mindent egybevéve könyvemben legfőbb célom az, hogy a többféle értelemben
vett interdiszciplinaritás segítségével szemléletváltást kezdeményezzek a
nyelv grammatikájáról való tudományos gondolkodásban. Arra törekszem, hogy
a standard nyelvtanokban megjelenő kontextusfüggetlen nyelvtant – részben a
történeti nyelvészet és a szociolingvisztika, de főként a kognitív
pszichológia tudományos eszköztárával – társas-kognitív kontextusába
helyezzem.
A könyv felépítése is ennek a szemléletváltásnak a lépéseit tükrözi. Így az
egyes fejezetek nem kronologikusan vagy a nyelvtani jelenségek megszokott
tárgyalási sorrendjében követik egymást, sőt nem is mindegyik olyan témájú,
amit grammatikainak szokás tartani. Reményeim szerint azonban a könyv
fejezeteinek éppen ezzel az összeállításával sikerül végül egy olyan, a
mondanivaló egészére nézve mégiscsak lineáris haladású szöveget
létrehoznom, amiből az emberi nyelv dinamikus és variábilis grammatikájáról
nemcsak egy egységes, de egyben egy átfogó és új kép rajzolódik ki.”
*26.2. Nyelvgrammatika*
„Mivel a hálózatnyelvtanban állapotokkal nem, csak dinamizmussal
számolhatunk, feloldódik a folyamat és végeredménye közti klasszikus
válaszfal is. Ha ugyanis a reprezentációt az élerősségek hordozzák, a
tapasztalatot pedig a csúcspontok aktiválódása, akkor a tudás és a tanulás
„nem két különböző dolog, hanem az érem két oldala: ugyanaz a hálózat,
különböző aspektusokból értelmezve” (Nánay 2000: 139). Ennek következtében
a modell az ontogenezist megmagyarázatlan ugrások nélkül, valódi
folyamatként képes megjeleníteni.
Ezzel pedig egy olyan hálózatnyelvtan képe rajzolódik ki, amelyben a
strukturalizmus langue-parole dichotómiája (Saussure 1916/1997: 48–49)
éppúgy tarthatatlanná válik, mint a chomskyánus nyelvészet
kompetencia-performancia elkülönítése (Chomsky 1965/1986: 115–116). Ebben
a megközelítésben eleve rögzített, diszkrét szimbólumokkal és műveletekkel
egyáltalán nem, csak olyan változó, folytonos grammatikai prototípusokkal
számolhatunk, amelyek az aktuális mintázatokból emergensen válnak ki.
Mindazonáltal az, hogy a dinamikus nyelvtani reprezentációk révén a
hálózatban tulajdonképpen az egyes nyelvi egységek is folyamatként tűnnek
fel, egy, a nyelvészet jelenlegi axiómáival merőben ellenkező tételre is
felhívja a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy ebben a keretben a nyelvtan
nem értelmezhető szűkebben (morfoszintaxisként), ennél valamivel tágabban
(mondjuk a fonológiát is beleértve), vagy éppen kutatói ízlés, nyelvtanírói
praktikusság stb. alapján. Hálózatmodellel számolva a grammatika csakis
egyféleképpen, méghozzá a legtágabban értelmezhető: a nyelv működésének
hogyanja nem lehet más vagy kevesebb annál, mint a nyelv, a maga
teljességében.”