*Megjelent* *Fehér Krisztina:* *A nyelv grammatikája. A nyelvtudomány és a kognitív pszichológia határán <http://mnytud.arts.unideb.hu/tkny/nyelvgramm/>* című könyve *(* *Debreceni Egyetemi Kiadó: Debrecen, 2018. 394 oldal).* A teljes kötet letölthető a http://mnytud.arts.unideb.hu/tkny/nyelvgramm/nyelvgramm_feherk.pdf címről. *A nyelv grammatikájaA nyelvtudomány és a kognitív pszichológia határán* A könyv a nyelvtanról két diszciplína, a nyelvtudomány és a kognitív pszichológia határán mozogva igyekszik képet alkotni. A nyelvészet szabály-analógia problémáját a kognitív tudományok algebrai-statisztikai tanulás dilemmájával köti össze, és így halad előre egy analógiás-statisztikai nyelvtan kidolgozásában. Ennek során a két tudományterületen egyszerre, illetve felváltva mozog, miközben változatos kérdésekkel foglalkozik. A leíró grammatikák és pszicholingvisztikák morfológiai és szintaktikai megállapításait összekapcsolja a nyelvtörténeti változások és a nyelvelsajátítás problémájával, fonetikai-fonológiai jelenségekkel, korpusznyelvészeti módszerekkel, kísérleti adatokkal és eredményekkel. Ezek a fejezetek látszólag sokféle és egymástól független témakört tárgyalnak, valójában mégis szorosan egymásra épülnek, és egy olyan társas-kognitív grammatikai modell kidolgozásának egyes lépcsőfokait jelentik, ami szerint a nyelvtan tulajdonképpen nem más, mint maga a nyelvi működés. ​ *Részletek a könyvből:* *1.4. Más szemlélet – más nyelvtan* „Mindent egybevéve könyvemben legfőbb célom az, hogy a többféle értelemben vett interdiszciplinaritás segítségével szemléletváltást kezdeményezzek a nyelv grammatikájáról való tudományos gondolkodásban. Arra törekszem, hogy a standard nyelvtanokban megjelenő kontextusfüggetlen nyelvtant – részben a történeti nyelvészet és a szociolingvisztika, de főként a kognitív pszichológia tudományos eszköztárával – társas-kognitív kontextusába helyezzem. A könyv felépítése is ennek a szemléletváltásnak a lépéseit tükrözi. Így az egyes fejezetek nem kronologikusan vagy a nyelvtani jelenségek megszokott tárgyalási sorrendjében követik egymást, sőt nem is mindegyik olyan témájú, amit grammatikainak szokás tartani. Reményeim szerint azonban a könyv fejezeteinek éppen ezzel az összeállításával sikerül végül egy olyan, a mondanivaló egészére nézve mégiscsak lineáris haladású szöveget létrehoznom, amiből az emberi nyelv dinamikus és variábilis grammatikájáról nemcsak egy egységes, de egyben egy átfogó és új kép rajzolódik ki.” *26.2. Nyelvgrammatika* „Mivel a hálózatnyelvtanban állapotokkal nem, csak dinamizmussal számolhatunk, feloldódik a folyamat és végeredménye közti klasszikus válaszfal is. Ha ugyanis a reprezentációt az élerősségek hordozzák, a tapasztalatot pedig a csúcspontok aktiválódása, akkor a tudás és a tanulás „nem két különböző dolog, hanem az érem két oldala: ugyanaz a hálózat, különböző aspektusokból értelmezve” (Nánay 2000: 139). Ennek következtében a modell az ontogenezist megmagyarázatlan ugrások nélkül, valódi folyamatként képes megjeleníteni. Ezzel pedig egy olyan hálózatnyelvtan képe rajzolódik ki, amelyben a strukturalizmus langue-parole dichotómiája (Saussure 1916/1997: 48–49) éppúgy tarthatatlanná válik, mint a chomskyánus nyelvészet kompetencia-performancia elkülönítése (Chomsky 1965/1986: 115–116). Ebben a megközelítésben eleve rögzített, diszkrét szimbólumokkal és műveletekkel egyáltalán nem, csak olyan változó, folytonos grammatikai prototípusokkal számolhatunk, amelyek az aktuális mintázatokból emergensen válnak ki. Mindazonáltal az, hogy a dinamikus nyelvtani reprezentációk révén a hálózatban tulajdonképpen az egyes nyelvi egységek is folyamatként tűnnek fel, egy, a nyelvészet jelenlegi axiómáival merőben ellenkező tételre is felhívja a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy ebben a keretben a nyelvtan nem értelmezhető szűkebben (morfoszintaxisként), ennél valamivel tágabban (mondjuk a fonológiát is beleértve), vagy éppen kutatói ízlés, nyelvtanírói praktikusság stb. alapján. Hálózatmodellel számolva a grammatika csakis egyféleképpen, méghozzá a legtágabban értelmezhető: a nyelv működésének hogyanja nem lehet más vagy kevesebb annál, mint a nyelv, a maga teljességében.”