f�n�vi morfol�gia

Kedves Kollégák, A Kísérletes nyelvészet előadássorozat keretében az MTA Nyelvtudományi Intézet földszinti előadótermében (VI. Benczúr utca 33.) november 29.,csütörtökön délelőtt 11 órától: Ivády Rozália (BME Kognitív Tudományi Tanszék) előadása: Kivétel erősíti a szabályt - avagy a magyar főnévi morfológia Alább olvasható és word fájlban is csatolt az előadás absztraktja. Szeretettel várunk minden érdeklődőt! Üdvözlettel, Bánréti Zoltán -------------------------- Kivétel erősíti a szabályt- avagy a magyar főnévi morfológia Ivády Rozália BME- Kognitív Tudományi Tanszék A szabálytalanság és szabályosság pszicholingvisztikai vizsgálata során sorozatosan azt találjuk, hogy a magyar főnévi rendszer nem simul bele az angol nyelvre szabott morfológiai modellekbe (jelen esetünkben Pinker kétutas modelljébe). A szabálytalan (pl. lovak) főnevek előfeszítik a hozzájuk tartozó tövet (Lukács, 2001), míg angol nyelvben a szabályosak szépen elválnak a szabálytalanoktól előfeszítési kísérleteknél (legalábbis igéknél)(Pinker és Prince, 1998). Ez nem egyedül a magyar nyelv sajátossága: holland és német nyelvű kísérletek adták az alapot Baayen (2001) modelljéhez, melyben a szavak (mind a szabályosak, mind a szabálytalanok) hálózatot alkotnak. Annyiban különbözik ez a már jól ismert konnekcionista elméletektől, hogy nem hasaznál szubszimbolikus reprezentációkat, hanem a morfémát tartja alapvető reprezentációs szintnek. A jelenlegi kísérletekkel autitoros-vizuális előfeszítési paradigma segítségével három kérdésre kerestem a választ: egyrészt arra, hogy van-e különbség a szabálytalan szavak esetében a szabálytalan alakot kiváltó toldalékos (pl. lovak) és a szabályos allomorfot előhívó toldalékos (pl. lóval) alakok tövekre gyakorolt előfeszítési hatása között. (A példákban az előfeszítő szó a nyíl előtt, míg a célszó a nyíl után van) Pl. lovak --> ló lóval --> ló Mivel a korábban említett kísérlet csak szabálytalan allomorfokat kiváltó toldalékokat használt, elképzelhető volna, hogy a magyarban bár mind a szabályos mind a szabálytalan alak elfeszíti a tövet, a szabályos alakok erősebb hatással bírnak. Az eredmény szerint nincs így, tehát a szabályos allomorfok nem állnak közelebb a tövekhez, mint a szabálytalanok. A második kérdés arra vonatkozott, hogy a toldalékolt szavak szabályos és szabálytalan alakjai is előfeszítik-e egymást. Pl. (1) lovak --> lovat (2) lovak --> lóval (3) lónak --> lóval (4) lóval --> lovat A (4) esetet kivéve mindenhol szignifikáns előfeszítést láthatunk, vagyis úgy tűnik, hogy a szabálytalan alakok még erősebb előfeszítő hatással bírnak a magyarban, mint a szabálytalanok. Ez nem összeegyeztethető Pinker kétutas modelljével, azonban a Baayen által felállított szó és paradigma morfológia elméletet támasztja alá, ebben az esetben is magyarázat nélkül marad a (4) pont, mely a gyakoriság hatása lehet. A harmadik kérdés arra vonatkozott, hogy a hasonló paradigmák között ki lehet-e mutatni előfeszítést a magyarban, hiszen ha a hasonló allomorfok egy „családba” (Baayen, 2001) rendeződnek, akkor az aktiváció is terjedhet a paradigmák között. Pl. (1) lovak --> kövek Kontroll: (2) gyárak --> kövek Szignifikáns előfeszítési hatás mutatható ki ugyanazon paradigma tagjai között, bár a hatás sokkal gyengébb, mint a korábbi eredmények. A kísérletek alapján azt mondhatjuk, hogy a magyar nyelv szerveződése erősebben alátámasztja az újabb szó és paradigma morfológia modelleket, mint a kétutas modellt. --------------------------------------- MTA Nyelvtudomanyi Intezete Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences H-1068 Budapest Benczúr u. 33 tel: 36-1-351-0413 fax: 36-1-322-9297 email: banreti(a)nytud.hu