Mély fájdalommal kell tudatnom, hogy Ujhelyi Mária, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete orvosi antropológiai részlegének vezetõje, nemzetközileg elismert fõemlõskutató, március 24-én, hatvan éves korában súlyos agyvérzés következtében elhunyt. Mária azon (az etológia klasszikus tradícióját életben tartó) kutatók közé tartozott, akik az alapos, mély szenvedéllyel és empátiával végzett, jól átgondolt hosszú távú kutatásokat elõnyben részesítik az elsietett elméletalkotással és rutinszerû publikációgyártással szemben. Kutatásai középpontjában a fõemlõsök éntudata (tükör-tesztek), a nyelv és az ezzel összefüggésbe hozható mentális képességek, különbözõ problémamegoldó képességek, valamint az emberi és nem-emberi szociális struktúrák (pár-, ill. szülõ-utód kapcsolatok) álltak. Kutatási alanyait a kognitív etológia és a fõemlõskutatás fõvonala által érdemtelenül elhanyagolt ún. kis vagy kisebb emberszabásúak, azaz gibbonok és sziamangok képezték. Meggyõzõdése szerint ezen közeli filogenetikai rokonaink viselkedésének és mentális folyamatainak alaposabb vizsgálata jelentõsen közelebb vihetne minket saját evolúciósan kialakult természetünk megértéséhez is (bizonyos esetekben e vonatkozásban akár hatékonyabb is lehet a kisebb emberszabásúak tanulmányozása, mint a nagy emberszabásúaké). Meglehet kutatói attitûdjéhez talán jobban illett volna, ha alkalma nyílhat a távol-keleti vagy (az általa szintén figyelemmel kísért újvilági majomfajok esetében) dél-amerikai esõerdõkben folytatott szabadtéri megfigyelésekre, meg kellett elégednie azzal, hogy fõként hazai állatkertekben végezzen megfigyeléseket és kísérleteket - ami ugyanakkor azzal az elõnnyel járt, hogy kontrolláltabb körülmények között volt képes vizsgálni kedvenc állatait, mintegy együtt is élve velük. Beszámolóit és elõadásait hallgatva élénk kép tárulhatott elénk a szegedi, debreceni, gyõri, budapesti, jászberényi vagy nyíregyházi állatkertek és vadasparkok lakóiról. Tódi, a nyíregyházi gibbon, Jocó, a szegedi sziamang, Dodó, a gyõri gibbon és társaik személyes ismerõseinkké válhattak ezáltal, ami Mária feltétlen csodálatát és szeretetét tükrözi ezen nagyszerû élõlények iránt. Az éntudat, a nyelvi és muzikális képességek, a szülõi viselkedés és a társas kapcsolatok evolúciójával kapcsolatos kutatásait fontos szöveggyûjtemények mellett olyan tekintélyes szaklapok közölték, mint a Selection, a BBS, a Journal of Theoretical Biology vagy a Journal of Comparative Psychology. Mindezek a publikációk alapvetõ referenciapontokként szolgálnak a vonatkozó tudományterületek mûvelõi számára, a primatológusok legelsõ sorába emelve szerzõjüket. (Talán külön is érdemes kiemelni egy, a J. Comp. Psy.-ben 2000-ben megjelent cikket, ami csakugyan megkerülhetetlen hivatkozási alap bármely, a témával foglalkozó kutató számára: Ujhelyi M, Merker, B, Buk P & Geissman, T: ’Observations on the Behavior of Gibbons (Hylobates Leucogenys, H. Gabriellae, and H. Lar) in the Presence of Mirrors’ 114:253-262.). Lévén a fõemlõskutatás a hazai etológiai körökben csupán marginális szerepet tölt be, Mária nem tölthette be azt a pozíciót a hazai viselkedéskutatói életben, ami egyébként maximálisan megillette volna. Személyiségét ismerve talán nem is vágyott különösebben erre. Külön ki kell emelnünk Ujhelyi Mária tanári kvalitásait. Én magam csupán az utóbbi években az irányítása alatt és vele együtt dolgozó diákokról tudok közvetlen tapasztalatokról beszámolni, de aligha tévedek, ha úgy vélem, ezek a tapasztalatok teljes, több évtizedes áldozatos oktatói tevékenységére is kiterjeszthetõk. Városról-városra tartó "expedíciói" során az õt lelkesen követõ, az ország különbözõ egyetemein tanuló diáklányok kisebb csapata csak így nevezte: a "Tanárnõ". Soha senkivel kapcsolatban nem éreztem ennyire õszintének és jelentõségteljesnek ezt a látszólag semleges megnevezést. Túl azon, hogy tanáruk és tanítójuk volt, diákjainak egyszerre tudott barátnõje, ha kellett pótanyja, vagy akár –nagymamája lenni. Intézetbeli kollégájának, Dr. Tury Ferencnek néhány nappal halála elõtt (agyvérzését követõen) Ujhelyi Mari állapotára vonatkozó érdeklõdésemre írt válaszlevelébõl idéznék: "Biológiailag jóval idõsebbnek tûnt 60 événél, lelkileg örökifjú vagány maradt". Aligha van bárki is azok között, akik kicsit is ismerték, aki vitatná ez utóbbi megállapítást – a mondat elsõ fele pedig sajnos tragikusan igaznak bizonyult. Halálával jelentõs veszteség érte hazai tudományos életünket, és csak remélni tudom (bár kétségeim nincsenek), hogy tanítványai és munkatársai mindent megtesznek azért, hogy a kutatások folytatásával megpróbálják némileg betölteni az utána maradt ûrt. Nemes László Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Magatartástudományi Intézet _________________________________________________________________ Add photos to your messages with MSN 8. Get 2 months FREE*. http://join.msn.com/?page=features/featuredemail