Felvetések a pszichológia számára 10. 1. A „földhözragadt” kifejezés jelentése A magyar nyelvben a „földhözragadt” kifejezéssel azokra az emberekre utalnak, akik képtelenek a szabad vagy akár látványosan szabados érzelmekre és gondolatokra, s ehelyett látványosan megkötöttek. (Minden szabadosság végsõ soron megkötöttség is, hiszen a szabados ember az önkényes érzelmek és gondolatok rabságában él. Ugyanígy minden megkötöttség is végsõ soron szabadosság, hiszen olyan irányba tereli az érzelmeket és gondolatokat, amelyek felé egyébként a megkötött ember esetleg nem merne elmenni. Am szabadság végsõ soron elkötelezettség, s minden elkötelezettség végsõ soron szabadság. Erre utal az a mondás is, hogy szabadnak lenni nem azt jelenti, hogy szabadok vagyunk valamitõl, hanem azt, hogy szabadok vagyunk valami számára. A „látványos elkötelezettség” és a „látványos szabadság” kifejezésekkel a nem csak végsõ soron, hanem mindenekelõtt elkötelezettségnek vagy szabadságnak tûnõ beállítottságra utalok. Ha egy matematikus új bizonyítást fedez fel, akkor az, hogy lehetõsége volt erre a felfedezés Elõször úgy, hogy az ilyen emberek szoronganak a látványos szabadság és szabadosság elképzelésétõl, s a szorongásuk egy olyan fiziológiai arousallel jár együtt, ami miatt a saját súlyukról szerzett idegrendszeri visszajelzés nehéznek mutatja õket saját maguk számára. (A szorongás által felfokozott súly-érzetre utal a „Megérezte a súlyát.” kifejezés.) A látványos szabadság és szabadosság elképzelése által kiváltott szorongás eredete több tényezõre vezethetõ vissza. Elõször is ez egy félelem azoktól a ká tekintett, de azért kívánt szabadság / szabadosság jelenbeli elérhetetlenségével szembesüljenek. A látványos szabadság és szabadosság elképzelése által kiváltott szorongás felismerhetõ a külsõ szemlélõ számára is, mint ahogy a külsõ szemlélõ képes lehet az ezzel összefüggésben megjelenõ súly-érzet fokozódás felismerésére is. (Utóbbira részint magának a szorongásnak a felismerése révén következtethet, részint a szorongás felismerésétõl függetlenül az olyan, fiziológiai állapotra utaló jelekbõl, mint a pr Az elsõ, hogy a jelentéktelen dolgokat pusztán a jelentéktelenségük, és nem a metaforikusan kis súlyuk folytán is hajlamosak vagyunk metaforikusan kis méretûeknek észlelni. Minél nagyobb ugyanis valaminek a mérete, általában annál inkább számításba kell vennünk. Egy kiálló sziklán például átléphetünk, de egy vele azonos súlyú bokron már nem. A második, hogy a jelentéktelen dolgokat pusztán a jelentéktelenségük, és nem a metaforikusan kis méretük folytán is hajlamosak vagyunk metaforikusan kis súlyúaknak észlelni. Minél nagyobb ugyanis valaminek a súlya, általában annál inkább számításba kell vennünk. Egy járdára dobott hõszigetelõ-darabot például félrerúghatunk, de a vele azonos méretû kõdarabbal már ezt nem tudjuk megtenni. A harmadik, hogy a fizikai világban szerzett jellemzõ tapasztalataink alapján, a súlyt a mérettel arányosnak képzeljük el. Jellemzõ tapasztalatról beszélek, tehát számításba veszem, hogy ez alól az összefüggés alól nagyon sok olyan kivétel van, mint amilyen a léggömb és a tégla viszonya. A negyedik, hogy nemcsak az elsõ tényezõ játszik szerepet a jelentéktelen dolgok metaforikusan kis méretûeknek észlelésében, hanem az is, hogy mivel a második tényezõ miatt a jelentéktelen dolgokat metaforikusan kis súlyúaknak észleljük, ezért a harmadik tényezõ miatt ebbõl a metaforikusan kis súlyból a metaforikusan kis méretet is feltételezzük. Az ötödik, hogy nemcsak a második tényezõ játszik szerepet a jelentéktelen dolgok metaforikusan kis súlyúaknak észlelésében, hanem az is, hogy mivel az elsõ tényezõ miatt a jelentéktelen dolgokat metaforikusan kis méretûeknek észleljük, ezért a harmadik tényezõ miatt ebbõl a metaforikusan kis méretbõl a metaforikusan kis súlyt is feltételezzük. 2. A „sejtelmes” kifejezés jelentése A „sejtés” kifejezéssel a magyar nyelvben azokra az elképzelésekre utalnak, amelyek a tudatos szintjén körvonalazódnak. Ilyen körvonalazódás kétféleképpen mehet végbe: az elképzelés emlékezetbõl való felidézése során, vagy pedig akkor, amikor az elképzelést mint új elképzelést valamilyen dolog vizsgálata során megkonstruáljuk. Nem nevezik azonban sejtésnek azokat az ismereteket, amelyeket például az autóvezetés során azért használunk öntudatlanul, mert feladatukat tekintve öntudatlanul is kell használn A „sejtés” kifejezéssel ellentétben a „sejtelmes” kifejezéssel általában nem valamilyen elképzelésre utalnak, s ha mégis, akkor sem annak körvonalazódó jellege miatt. A „sejtelmes” kifejezéssel két dologra utalnak. Egyfelõl olyan dolgokra utalnak a „sejtelmes” kifejezéssel, amelyek körvonalazódó elképzeléseket eredményeznek. Ha valaki titkolja az elképzeléseit, akkor az elképzeléseit azért is mondhatjuk sejtelmesnek, mert bizonytalanok vagyunk a kitalálásukban. Homályos látási viszonyok mellett (például ködben vagy az erdõben alkonyatkor) azért is mondhatjuk a tájra, hogy az sejtelmes, mert csak körvonalazott elképzeléseink vannak a benne található formákról és színekrõl. Ha pedig egy régészeti parkban járunk, ak Másfelõl arra is utalhatnak a „sejtelmes” kifejezéssel, hogy a sejtelmesnek nevezett dologgal összefüggésben megjelenik egy olyan áhítatszerû hangulat, mint amilyen a sejtéseket kíséri. Az összefüggés itt többféle lehet. Elõször is, ha egy hangulatot nevezünk sejtelmesnek, akkor lehet az, hogy ez az áhítatszerû hangulat maga a sejtelmesnek nevezett hangulat, akár sejtés váltotta ki, akár valami más. Másodszor lehet az, hogy a sejtelmesnek nevezett valami, ami hangulat vagy más is lehet, a sejtések felk hangulatot mint áhítatszerû hangulatot mondhatjuk sejtelmesnek, de pusztán azért nem mondhatjuk sejtelmesnek, mert a formák és színek sejtéseinek felkeltésével Az eddigiek alapján a „sejtelmes hangulat” kifejezésnek négy jelentése is lehet. Jelenthet elõször egy olyan hangulatot, ami sejtéseket kelt. Jelenthet másodszor egy olyan hangulatot, ami az áhítatszerûségével emlékeztet a sejtések által kiváltott hangulatra, netán éppen egy sejtés váltja ki azt. Jelenthet harmadszor egy olyan hangulatot, ami a sejtések keltésén keresztül felkelti a sejtéseket is kísérõ áhítatszerû hangulatot. És jelenthet negyedszer egy olyan hangulatot, ami a sejtések keltése nélkül Azalatt, hogy egy hangulat sejtéseket kelt kétféle hatást érthetünk. Az egyik az, hogy a hangulat magával kapcsolatban kelt sejtéseket, ezen sejtéseket a tárgyukként és esetleg (de nem feltétlenül) a motivációjukként felkeltve. A másik az, hogy a hangulat valamilyen más dologgal, esetleg azzal a dologgal kapcsolatban kelt sejtéseket, amelyet a hangulatot érzõ a hangulatot kiváltónak tekint. Utóbbi hatás esetében a hangulat a sejtéseket motivációként is elõidézheti, és ha a hangulat a hangulatot kiváltó 3. A közeledõ veszélyre felvett nyugalom Ha valaki hirtelen szembesül egy általa nagynak tekintett veszéllyel, az hajlamos lehet arra, hogy ne érezze a fiziológiai arousallel együtt járó félelmet, viszont elveszítse a cselekvõképességét. Ilyenkor egyfajta álmélkodásszerû állapotba kerül, s még az is eszébe juthat, hogy cselekednie kellene, de mégsem képes rá, éspedig nem azért, mert a gyomrát – tüdejét - torkát összeszorító félelem akadályozza meg ebben. Az nem biztos, hogy ebben az állapotban a cselekvõképesség gátlása mögött nincs ott a fél Józan esze nem hagyta cserben, de mintha elfelejtette volna, hogy cselekednie kell. Félelem nélkül, de lenyûgözve nézte az állatot.” Egy olyan állapotról van itt szó, amiben a veszéllyel szemben egy oda nem illõ nyugalom jelenik meg, amely nem segíti elõ a veszély elhárítását. Mivel magyarázzuk azonban azt, hogy noha ez az állapot ösztönösen váltódik ki az emberben, a túlélés szempontjából mégis káros? Feltételezésem szerint ebben az állapotban két, a túlélés számára önmagában hasznos ösztön egyesül sze 4. A „könnyû” és az „egyszerû” kifejezések jelentése Azokat a cselekvéseket, amelyek végrehajtása során az akadályok semlegesítése a rendelkezésre álló eszközök kisebb mozgósításával hajthatók végre, metaforikus értelemben szokásban van „könnyebbnek” nevezni. Az ebbõl a szempontból mindegy, hogy az eszközök kisebb mozgósítására az akadályok kisebb száma / mértéke vagy a rendelkezésünkre álló eszközök nagyobb hatóereje miatt van szükség. Egy tíz éves diákra azért mondjuk azt, hogy könnyen el tud jutni otthonról az iskolába, mert az úton az eszközeihez kép Ennek a metaforának az eredete talán csak az, hogy a könnyû tárgyak mozgatásához az izomzatunk mozgósítására kisebb mértékben van szükség, mint a nehéz tárgyakéhoz, s ez emlékeztet minden olyan tevékenységre, ahol valamilyen eszközünket (a szakértelmünket vagy az izomzatunkat) kevésbé kell mozgósítanunk, mint más esetekben. (Ezek a más esetek lehetnek olyanok is, hogy a nem nehéz tárgyak mozgatásaihoz kell fokozottabb mértékben mozgósítanunk az izomzatunkat. A nem nehéz tárgyak mozgatásához akkor kell 5. A Hitler-gyûlölet eredete Azok, akiknek emberismerete nem haladja meg az átlagos szintet, ma elvakultan gyûlölik Hitlert. Erre az elvakultságra láttam egy példát akkor, amikor egy katolikus pap a gonosz megtévesztõ látszataira a nemzetiszocializmust hozta fel példának, amit egy szép eszményeket követõ, de gonosz mozgalomnak mutatott be. A hallgatóság annak hallatára, hogy valaki a nemzetiszocializmust szép eszményeket követõnek meri nevezni, azonnal alattomos sugdosódásba kezdett. Egy további példát adott erre az elvakultságra Hanem az elvakult Hitler-gyûlölet alapja az, hogy Adolf Hitler alakja az átlagembereket a saját romlottságukra; a közönségességükre, az ostobaságukra és a kényelmes, öncsaló hazugságaikra emlékezteti. Elõször azáltal, hogy Hitler egy mennyországképet tárt az emberek elé, melynek nagystílûsége és fenségessége éppen ellentétét adja a földhözragadtságuknak, vagyis a világnézetük kisstílûségének és a szorongó vagy éppen harsányan önzõ, de mindenképpen görcsös, szenvedést okozó fiziológiai arousallel telt é 6. A „ha a rossznál van rosszabb is, már elég, hogy jó legyen” feltételezése Ha egy szenvedés mértékét úgy mérjük fel, hogy a szenvedést egy másik szenvedéshez viszonyítjuk, és a két szenvedés mértéke közötti relációt (azt, hogy a szenvedés mértéke kisebb, nagyobb vagy egyenlõ a másik szenvedés mértékével) határozzuk meg, akkor a szenvedés mértékének felmérését a szenvedés relatív felmérésének nevezem. Ha egy szenvedés mértékét úgy mérjük fel, hogy a szenvedést önmagában vesszük, akkor a szenvedés mértékének felmérését a szenvedés abszolút felmérésének nevezem. Sem a relatív, s Az emberek között elterjedt az a feltételezés, hogy ha a rossznál van rosszabb is, már elég, hogy jó legyen. Másként fogalmazva ez a feltételezés azt mondja ki, hogy ha egy szenvedésnél találunk nagyobb szenvedést, akkor attól a szenvedõ szenvedése már kisebb is lesz. Ennek a feltételezésnek alapvetõen két változatát különböztethetjük meg. Az elsõ és leggyakoribb változatában zavarosan keveredik egymással a szenvedés relatív és abszolút felmérése. Eszerint a változat szerint pusztán attól, hogy egy sze A feltételezés torz változatát általában alattomos indokokból használják, tehát ez a változat nem annyira tévedésnek, mint inkább öncsaló hazugságnak tekinthetõ. Alapvetõen kétféle feladata van. Az egyik az, hogy a szenvedést okozó ezzel próbálja meg az általa okozott szenvedést kisebbnek mutatni. A feltételezés ekkor a bûnösség tudatát hivatott elhárítani, s olyan látszatot kelt, mintha nem a szenvedést okozó, hanem a szenvedésbe taszított lenne az érzéketlen, a még nála is nagyobb mértékben szenvedõk az együttérzést hárítsák el vele azokkal szemben, akiknek ugyan nem maguk okozták a szenvedést, de akikkel kényelmetlen lenne együtt érezni. „Hogy 15 évesen kidobtak és most a hajléktalanszállón laksz? Tudod hány újszülött hal éhen Afrikában?” Ez a fajta gondolkodásmód nyilván megfelel annak, aki nem kívánja a lakását felajánlani a hajléktalan tizenévesnek, de a tehetetlen részvét fájdalmát sem kívánja vállalni. A torz változat két feladata összefonódik, hiszen a segítség megtagadója már maga is szenved (Három megjegyzés. 1: A „legfeljebb” kifejezést nem arra kell érteni, hogy a fájdalomcsökkentõ hatás itt csekély, hanem arra, hogy a tiszta változat valóságnak megfelelõ jellegét nem érinti. Azért nem, mert önmagában attól, hogy az ujj fájásánál létezik nagyobb szerencsétlenség is, az ujj fájása még nem lesz kisebb, hanem csak a figyelem elterelõdése az a nem feltétlenül bekövetkezõ esemény, ami csökkenti a fájdalmat. 2: A szerencsétlenség alatt nem feltétlenül szenvedést kell érteni, hiszen ha a bales övénél nagyobb szenvedésre odafigyeljen, mert az õ szenvedése is túlságosan nagy ahhoz.) Természetesen a feltételezés tiszta változatát is fel lehet használni a korábban említett, alattomos módokon, illetve ha a feltételezés torz változata pusztán tévedés eredménye, akkor a mögött nem feltétlenül állnak ott ezek az alattomos stratégiák. Ritter Teodor, 2006. 10. 08. --------------------------------- Want to be your own boss? Learn how on Yahoo! Small Business.