Először BÚÉK, másodszor pedig a felhívás:
Emotions and Intentionality
April 17-18, 2008, Prague
Deadline for submissions: February 29, 2008.
For more information, check out: www.flu.cas.cz/emotion
Kedves Kollégák,
Az MTA Nyelvtuodmányi Intézete (Bp. VI. Benczúr u. 33.) Kisérletes
nyelvészet cimű előadássorozata keretében 2008. január 3-án, csütörtökön
11 órától, a földszinti előadóteremben
Szépe Judit előadása:
Nyelvbotlástipológia II. rész
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Az előadás absztraktja az alábbiakban olvasható.
Szivélyes üdvözlettel,
Bánréti Zoltán
----------------------------------
Nyelvbotlástipológia II. rész
Szépe Judit
A spontán beszédbeli tévesztések a beszédprodukció folyamata felől nézve
olyan műveleti hibák következményeinek tekinthetők, amelyek a közlés
modulárisan vagy interakt(v módon egymáshoz kapcsolódónak feltett
fogalmi és különféle nyelvi szinteken történő tervezési és kivitelezési
szakaszaiban, illetőleg szakaszai között jelennek meg. A spontán
beszédbeli nyelvbotlásokat az eltérő globális beszédprodukciós modellek
aszerint osztályozzák, hogy a produkciós folyamat melyik szintjén
értelmezhető a deviancia. Ám ezek a modellek viszonylag kevés állítást
tesznek a fonológiai szinten értelmezhető szekvenciaszervezési
devianciákról. Saját nyelvbotláskorpuszomon folyó osztályozási
törekvéseim ezekre, vagyis a fonológiai tervezéshez köthető zavarokként
definiált tévesztésekre terjed ki.
A vizsgált nyelvbotlások azt mutatják, hogy a spontán beszédbeli
fonológiai devianciák központi szervezőelve – hasonlóan más
devianciatípusokhoz – az egyszerűsítés, amely az átmenetileg
hozzá nem
férhető információt a szekvenciaszervezés stratégiáinak alkalmazásával
kompenzálja – így jön létre a deviáns alak (spontán beszédben a
nyelvbotlás), amelynek fonológiai információtartalma mindig alatta marad
az alapalakénak. Tendenciaszerűen jellemző, hogy közlésegységenként egy
nyelvbotlás fordul elő, amely ritkán lépi át a frázis- vagy
tagmondathatárt. A stratégiák közül a szerkezetismétlés előfordulása
mutatja a legnagyobb gyakoriságot.
A zöngétlenség- és zárműveletek formájában megvalósuló
határkiemelések közül a befejezést jelölő határ kiemelése többszörösen
meghaladja az indítást jelölő határ kiemelését. Morféma nagyságrendben
kétszer olyan gyakori, mint szóalak nagyságrendben. A zárművelet
előfordulása többszöröse a zöngétlenségműveletének. Határkiemelés jegy
nagyságrendben elsősorban szóalak indításánál, szegmentum nagyságrendben
pedig szonoráns mássalhangzóra végződő szóalak zárásakor jelenik meg.
A szerkezetátrendezés jellemzően inkább a jegyek, mint a
szegmentumok nagyságrendjében fordul elő. Egyik ritka típusa az
affrikátaösszeépítés, amelynek redező műveletei tükörszimmetriát
mutatnak a patologikus devianciák affrikátafelbontásával. Az átrendező
stratégia legfőbb színterei a szegmentumpozíciók, amelyekben jegy- és
elemcserék történnek. Az átrendezés legerősebben a mássalhangzóval
kitöltött szótagpozíciókat érinti, azon belül is jellemzően azonos
szótagpozíciók – mindenekelőtt onsetek – között zajlik. A
jegy- és
elemátrendezések vagy azonos szóalakon belül, vagy szomszédos szóalakok
között történnek. Az előbbi esetben az érintett komponensek mindig
szomszédos szótagok azonos pozícióit töltik ki, az utóbbiban pedig a
szóalakok azonos pozícióit.
A szerkezetismétlés morfémaszerkezet, szótagszerkezet és
szegmentum nagyságrendben mehet végbe. Ez utóbbiak előfordulása igen
nagy gyakoriságot mutat az előbbiekhez képest. Az egyetlen jegy
ráterjedésének előfordulása többszörösen meghaladja a több jegy
terjedéséét. (Ezzel szemben a szerkezetátrendezés mindenekelőtt a teljes
jegyfeltöltéseken működik.) A szegmentumpozíciókban történő ismétlések
döntő többsége azonos szótagpozíciók között zajlik: leggyakrabban az
onsetek között.
A szerkezetátrendező és -ismétlő stratégiák szegmentum
nagyságrendű műveletei által érintett pozíciópárokra egyaránt jellemző a
szekvenciában elfoglalt helyük. Elhelyezkedésük a szekvencia hat
pozíciójával kimerítően jellemezhető. Közülük a szomszédos szóalakok
közötti műveletek jelentős többsége tűnik szembe. A szomszédos,
illetőleg az azonos szótagokra kiterjedő műveletek száma többszörösen
meghaladja a nem szomszédos, illetőleg nem azonos szótagokra kiterjedő
műveletekét. Eltérést mutat a két stratégia abban a tekintetben, hogy
átrendezések azonos szótagban gyakran, távoli szóalakok között viszont
nem fordulnak elő, míg az ismétléseknél a távoli szóalakok érintettsége
kis mértékben meghaladja az azonos szótagi előfordulásokat.
A szerkezetátrendezés és -ismétlés előfordulási pozícióit nagyban
meghatározzák a szekvencia prominenciaviszonyai. Legnagyobb az
előfordulása a két prominens pozíció között végbemenő műveleteknek,
legritkább előfordulású pedig a nem prominens pozíció hatása prominens
pozícióra. A prominens pozíció jegyfeltöltésének ismétlése azonos és
eltérő mértékben prominens pozíciók között is megtörténhet, míg cserénél
kizárólag az azonos mértékben prominens pozíciók tudnak hatni egymásra.
(Vagyis az azonos mértékben prominens pozíciók jegyfeltöltése azonos
programozási szakaszban történik, míg az egymástól eltérő prominenciájú
pozíciók eltérő programozási szakaszokban.)
A prominenciaviszonyokon kívül a frázison belüli hierarchikus
szintaktikai viszonyok is meghatározó tényezői a devianciastratégiáknak,
elsősorban a szerkezetismétlésnek. Kiemelkedően nagy hatást gyakorolnak
a szótagszerkezet-ismétlésre. A devianciát tartalmazó szóalakok többsége
egymással közvetlen alaptag–bővítmény kapcsolatban áll, kis hányada
pedig távoli alaptag–bővítmény kapcsolatban. Ez utóbbi kizárólag a
szegmentum szintű ismétlések között jelenik meg. A
morfémaszerkezet-ismétlés specifikuma pedig az, hogy eseteiben kizárólag
a bővítménynek az alaptagra gyakorolt hatása mutatkozik. Ettől eltérően,
mind a szegmentum szintű, mind a szótagszerkezetben mutatkozó devianciák
esetében a hatás fordított. Ugyancsak szintaktikai szintűek a ritka
előfordulású hangsúlyhatások: minden esetben prominens hangsúlyt viselő
szótagból kerül ki az a jegy, amely hangsúlytalan szótag szegmentumára
terjed.
Bár a szekvenciaszervezés fonológiai devianciáit erősen motiválja
a szintaxis, előfordulnak olyan, hierarchikus kapcsolattal nem
értelmezhető adatok a vizsgált részkorpuszban, amelyek a szekvenciának
egy másfajta szerveződésével, a megszakított és a megszakítatlan
lineáris rendeződéssel írhatók le, az utóbbiak erős többségével. Mindez
arra enged következtetni, hogy két, eltérő szervezőelv irányítja, hogy
mi is legyen az az aktuális szekvenciarészlet, amelyen az egyidejű
fonológiai programozás történik. A hierarchikus rendezés frázis
nagyságrendű közlésegységekre korlátozza a programozási műveleteket, a
lineáris sorozatépítés pedig az egymásra következő, azonos nagyságrendű
közlésegységekre. Előfordul e két szervezőelv egyidejű hatása is. Annak
a kérdésnek a megoldása azonban még hátravan, hogy mi irányítja a
jegyterjedést a megszakított lineáris rendezésű szóalakokban.
MTA Nyelvtudomanyi Intezete
Research Institute for Linguistics,
Hungarian Academy of Sciences
H-1068 Budapest
Benczúr u. 33
tel: 36-1-351-0413
fax: 36-1-322-9297
email: banreti(a)nytud.hu
