Több, mint egy évszázadnyi kutatás után a kognitív képességekben meglévő egyéni különbségek természete és eredete továbbra is nyitott kérdés. A terület legtöbbször megismételt eredménye szerint aki egyfajta kognitív képességet (pl. fejszámolást) mérő teszten jobban teljesít, az másfajta mentális teszteken (pl. szövegértés) is jobban fog szerepelni. Ezt a statisztikai jelenséget, amelyet gyakran neveznek pozitív sokféleségnek, le lehet írni az intelligencia általános (g) faktorával, amelynek magyarázatáról jelenleg sincs elfogadható konszenzus. A doktori disszertációmban egy olyan modellt javasoltam az általános faktor magyarázatára, amely túlmutat a pozitív sokféleség puszta leírásán, és számos empirikus eredményre ad magyarázatot a pszichometria, a fejlődés-pszichológia, a kognitív pszichológia és az idegtudomány területeiről, és anélkül magyarázza meg az általános faktort, hogy egyetlen, általános képesség (általános intelligencia, IQ stb.) létezését feltételezné. E helyett abból indul ki, hogy minden komplex kognitív feladat megoldásakor az emberek több, különféle képességre támaszkodnak, ám ezen képességek közül némelyik, amelyek elsősorban a magasabb rendű kognícióhoz kötődnek, és amelyekért a frontális és parietális kéreg dorzális területei felelősek, számos különböző feladat megoldásához szükségesek, az adott feladatnak megfelelő specifikus képességekkel együtt.