A BME Kognitív Tudományi Tanszék szeretettel vár mindenkit tanszéki szemináriumsorozatának következő előadására:

Tóth Brigitta^{1, 2}, Boha Roland^{1, 2}, Gaál Zsófia Anna¹, Kónya Anikó², Molnár Márk¹

1, Pszichológiai Kutatóintézet, Pszichofiziológiai Kutatócsoport

2, ELTE Pszichológia Doktori Iskola, Kognitív Pszichológia Tanszék

Kontroll folyamatok szerepe a felejtésben: A szándékos felejtés 

helyszín: Stoczek utca 2. St. ép. 320-as terem, 1111 Budapest

időpont: 2010 november 29, 13:00-14:00

Absztrakt

Egyre inkább elfogadott az a nézet, miszerint az epizodikus események a személy későbbi céljai alapján szerveződnek és ennek megfelelően konszolidálódnak a hosszú távú emlékezetben (Conway, 2009). Éppen ezért a felejtés jelensége nemcsak az emlékezet „hibájának” hanem adaptív folyamatnak is tekinthető, mivel lehetővé teszi a releváns emlékek frissítését. Így tipikusan azokat az információkat felejti el a személy, amely az adott feladat szempontjából irreleváns, kevés a jövőbeli értéke. A felejtés tehát hatékonyan csökkenti a releváns és irreleváns információ közötti interferenciát, és elősegíti a célok fenntartását. Célirányos felejtés explicit instrukció hatására is kiváltható irányított felejtési eljárással. A tanulás során minden egyes szót követő „emlékezz/felejtsd” instrukció a hosszú távú előhívása során a felejtsd el instrukcióval tanult elemek csökkent felidézését és felismerését eredményezi (McLeod, 1998). Az jelenségre két magyarázati hipotézis született. Az egyik a felejtés passzív folyamatát hangsúlyozza, a releváns emlék elaboráltabb kódolását feltételezi (Basden és Basden, 1996). A felejtés aktív folyamatának megközelítése szerint viszont az irreleváns emlék figyelmi gátlása magyarázza a felejtési hatást (Zacks, 1996). Az előadásban bemutatásra kerülő két kísérlet célja a figyelmi gátlás hipotézisének tesztelése volt viselkedéses és elektrofiziológiai szinten.  Az első kísérletben az érzelmi információ szándékos felejtését vizsgáltuk, valószínűleg az érzelmi emlékek felejtése nehezebb és további erőfeszítést igényel akkor, ha az feladat irreleváns. A második kísérletben fiatal és idős felnőttek teljesítményét hasonlítottuk össze. Idős korban a gátló mechanizmusok sérülnek, ezek alapján feltételeztük a szándékos felejtés életkorfüggő romlását. Az eredmények alapján igazolható a szándékos felejtési jelenség, mely kevésbé kifejezett emocionális információ esetében. A felejtési hatás ugyanakkor csökkent az idősek csoportjában. Az emlékezeti instrukció és érzelmi kontextus specifikus hatása kimutatható volt elektrofiziológiai szinten is. Az érzelmi információfeldolgozási folyamatok az eredmények alapján kiterjedtebb neuronális hálózatot aktiváltak, ami összefüggésbe hozható az érzelmi emlékek felejtésének hiányával. A feladat szempontjából irreleváns emlék az anterior agyi területeken a theta sáv teljesítményének növekedését váltotta ki. Ez a hatás csak a fiatal személyek csoportjában jelent meg. Az emlékezeti instrukció után jellemző theta válasz hiánya idősekben összefüggésbe hozható a csökkent felejtési hatással.